Christian Lacroix

	Születési dátum:	1951. május 16.
	Születési hely:	Arles, Franciaország
	Lakhely:	Arles, Franciaország

A kezdetek:

1951. május 16-án született Franciaországban. Gyerekkorában imádta a bikaviadalokat, valamint a hagyományos ünnepeket, így mikor belekóstolt az éves húsvéti karneválba is, a feltűnő kosztümök, óriási kalapok és magas sarkú cipellők nagy hatást gyakoroltak rá. Ez lehetett az oka későbbi pályaválasztásának.

Az 1969-es érettségije után montepellieri egyetemen, a Sorbonne-on és az Ecole du Louvre-ban tanult tovább, mert eredetileg múzeumi kurátor szeretett volna lenni. Ezidőtájt ismerte meg későbbi feleségét, Françoise-t, és Jean-Jacques Picartot is, aki a tanulás mellett, 1978-ban állást szerzett neki a Hermes-nél, majd két évvel később Guy Paulin-nál is. Az 1981-es diplomakiosztója után Jean Patou keze alá kezdett dolgozni. Barátja segítségével szezonról szezonra egyre népszerűbb öltözeteket találtak ki. A ragyogó színek, a luxus, és a tökéletességre való törekvés tette őket egyre ismertebbé.

Karrier:

1987-ben a legbefolyásosabb tervező díját ítélték neki. Ugyanabban az évben megnyitotta saját divatházát. Egy évre rá, az ihletet különböző kultúrákból merítve bemutatta ready-to-wear kollekcióját. A kritikák nem voltak túl kecsegtetőek a jövőre nézve, sokak szerint nem értette meg a dolgozó nők öltözködési igényét. Megjelentek táskái, cipői, napszemüvegei, sálai és nyakkendői. Szintén ugyanabban az évben butikokat nyitott több nagyvárosban is, úgy mint Arles, Aix-en-Provence, Toulouse, London, Genf és Japán.

Az 1994-es évben elindította Bazar vonalát. A viseletek régmúlt korokat idéztek népies beütésekkel, mesevilággal. 1995-ben törülköző-, 1996-ban pedig farmer kollekcióját engedte útjára, amelyben a tradíciók és népművészet ismételten fontos szerepet játszottak. A Christofle luxusmárkával való kapcsolata az Art de la Table vonalat eredményezte, a Pronuptian pedig megegyezett, hogy a Christian Lacroix esküvői ruhákat forgalmazza. Megjelentek parfümjei, ékszerei, gyerek- és fehérnemű kollekciója.

2002. októberében a többségi tulajdonos LVMH cégcsoport és a tervező közötti problémák a felszínre kerültek; belefáradt a háttérben zajló folyamatos viszálykodásba, és a rossz menedzsment döntéseibe, amik rá, valamint a Lacroix ház alkotásaira is hatással voltak.

Az egész divatvilágnak búcsút akart inteni, de egy felajánlott állás az Emilio Puccinál meghiúsította döntését. Újult lelkesedéssel vetette bele magát a munkába, és három évig, 2005-ig töltötte be a kreatív igazgatói posztot. Az ekkor történt változások hatására - a Falic Group lett a Lacroix ház új csendestársa - visszament tervezni saját birodalmába, és nem tudott eléggé hálás lenni azért a fejlődésért, amit az új partner jelentett:

'It was much more than a different backer. It's like a different job. It's like a rebirth' - mondta. /Több, mint egy új csendestárs, olyan, mint egy másik munka; mint egy újjászületés/.

Ezzel Lacroix olyan dolgokra tudott koncentrálni, mint például új üzletek alapítása Las Vegasban, vagy New Yorkban, vagy Párizs ismételt meghódítása.